Funky Diet

Csak a történeti hűség kedvéért, aztán megyek is aludni. Ma megint jól ment a dolog, sőt, ráhúztam egy kicsit, megálltam a nasizást. Még étcsokit sem ettem! Na jó, egy bűnöm mégis van. A jó kis csokis kiflihez a krém az  csak vaj-kakaópor-porcukor. És finom. És abból azért lenyaltam a kiskanalat. 2x. (az tegnap is volt már, csak akkor elfelejtettem bevallani.). De ennyi. 

Reggelire egyébként ma két kis pici körte jutott és mogyoró. Aztán egész délelőtt semmi. Csak folyadék.  A hősök így csinálják:) 

Ebédre aztán már nagyon kellett és jól is esett a másik nagy kedvencem, a szíriai sólet. Akkor nagyjából jóllaktam.

Délután egy árva almával próbáltam tompítani az enyhe éhségérzetet, pedig ott volt megint a frissen sütött csokis kifli, plusz még pár palacsinta is, de ellenálltam, tartogatom a szabadnapomat ameddig csak tudom:)

Este pedig a maradék darált húsból muffintepsiben sütöttem egyszerű fasírtot és azt ettem meg zöldségekkel. 

Ja, később még megittam egy forró kakaót, mert kicsit át voltam fázva, de ez volt kb. a legnagyobb luxus ma, na meg az a kis krémecske a csokis kifliből:)

Megy ez gyerekek. De azért ma többször voltam éhes, mint szerettem volna:)

49 nap karácsonyig. És én már egy hete itt, a B-oldalon játszok. 

Sűrű napok vannak mögöttem, de kitartok. Még mindig nem estem kísértésbe, na mondjuk a nassolást még nem sikerült kiiktatni, de nem is lehet egyszerre mindent. 

Hogy zajlottak a napok? A reggeli viszonylag egyszerű: általában gyümölcsöt eszek valamilyen maggal. Volt ananász 2x és ma alma, mellé hol kesudió, hol mandula, hol sótlan mogyoró. Aztán persze több bögre forró tea. A délelőtt valahogy eltelik és akkor jön az ebéd. Egyszer rendeltünk, akkor csirke volt Holstein módra, mellé zeller. (note to self: továbbra sem szeretem a zellert, jegyezd már meg végre Judit). Aztán volt egy hideg ebéd is, most hirtelen nem is tudom, mi, ja és vasárnap a szuper fajitas volt tortilla nélkül, igen. 

A vacsora hideg volt mindháromszor. Kb. ezeket variálom: sonka-avokádó-paradicsom-uborka-sajt – mindenből jó sok:) Ja igen, ma már azért elég éhes voltam vacsorára, úgyhogy gluténmentesen panírozott camembert sajtot ettem. (pedig amúgy a camembert-t arra vettem, hogy majd a pihenős napomon jól megsütöm és kitunkolom friss, ropogós baguette-darabkákkal. Hát nem lesz baguette-ezés, mert megettem így, egy kis lekvárral – pompás kis vacsora volt. 

Nasi pedig: volt egy krémtúró valamelyik nap, aztán persze ott a nagy megmentő, az étcsoki, és ma vettem a DM-ben narancsos-csokis pufirizs szeleteket. Nyilván nem a pufirizs része miatt, hanem a narancs csoki miatt. Nem is tudom, mit vártam, nyilván a pufirizs ugyanolyan, csak rá van kenve egy kis naranccsal megsegített étcsoki. Ilyet én is tudok bármikor itthon – és biztos nem fog annyiba kerülni:) – de legalább kaptam egy jó tippet. Annyi lehet csak a különbség, hogy azok vékonyabb pufirizsek voltak. 

Kísértés fronton fel tudom hozni a gyerekzsúrt, ahol háromféle sütinyalókát gyártottunk a gyerekekkel, abból kettő rendes (lisztes) sütiből készült és volt a zserbógolyó, ami szinte mindenmentes. Hát tudtam volna pár darabot enni a rendes sütinyalókákból, nem tagadom, így volt, de megálltam és beértem a zserbógolyókkal és aztán rém büszke is voltam magamra. 

Ma volt aztán a kettes számú kihívás: megsütöttem ezeket a szuper kis csokis kifliket és bár eszméletlen jó illatuk volt és legszívesebben még melegen bepusziltam volna 4-5 darabot – ahogy általában szoktam is 🙂 – de most megálltam. Helyette elropogtattam a kis pufirizsemet. Hát ja, nem puha és nem is home made, de legalább ügyes vagyok.

Itt tartunk. 50 nap karácsonyig. 

Hu, majdnem elfelejtettem, pedig a mai nap mellé is egy nagy pipa jár. Bár nem volt egy diadalmenet, azért elmondom gyorsan.

Szóval indult a reggel egy szép nagy almával és egy kis – kesudió-pirított szeletelt mandula-szezámmag-kókuszchips párossal – amit itthon találtam alapon. Aztán kirándulás, roppant bölcsen előre bekészített gluténmentes kekszikével, amit még hónapokkal ezelőtt vettem. Ellenálltam a sümegi várban a fenségesen illatos kürtőskalácsnak, ami nyilván soha ilyen jó illatú nem volt még – csak, hogy nagyobb legyen a kísértés:)  A fiúk ettek, én viszont egy bátor “köszönöm, nemmel” avattam magam a nap hősévé. 

Ekkor még abban bíztam, hogy terv szerint szépen beülünk egy étterembe és majd eszek egy jót. Hát ez végül nem jött össze, itt kezdett kicsit dőlni a program. Az egyik zárva volt, a másik nem esett útba, a harmadiknál meg Brúnónak nem volt kedve kiszállni az autóból, negyedikre meg már nem volt idő… Így inkább beszaladtunk a boltba pár péksüteményért, jobban mondva én szaladtam be, hogy újra megveregethessem a vállam, amikor 30-40 frissen sült péksütinek ellenálltam, pedig őrülten éhes voltam már. De megálltam, mert meg tudom állni. Oh, yes. Yes I can, yes you can. Ennyi erővel még amerikai elnök is lehetek. Haha. 

Akkor azért már elropogtattam pár mérsékelten jó gullon gluténmentes kekszet, bár vicces volt, mert a kocsiban eszegettem nagy békében, hogy ezt legalább ehetem, ha már a kürtőskalácsot ejtettem, erre bementem az aldiba, látom ott is a polcon a gullon kekszet, és látom, hogy az bizony nem gluténmentes, hanem teljes kiőrlésű. Mondtam magamnak, hogy “bszki Judit, ha kiderül, hogy nem is volt GM, akkor ennyi erővel a kürtőskalácsot is ehetted volna”, de itthon hálistennek kiderült, hogy az én gullonom az bizony “sin gluten” típusú keksz volt, úgyhogy fellélegezhettem, nem kellett a mai napot beáldoznom. 

Szóval se perec, se pogi, se magos zsemle, se semmi. Maradt itthon egy közepes adag meggyleves tegnapról, 2-3 keksz és délután egy rudi. Estére meg megfőztem a holnapi ebédet és jól belaktam vele. Csirke fajitas, az egyik legnagyobb kedvencem, ami nyilván tortilla-val az igazi, de a tortilla is búzás most, így azt nem ettem. Ó és még 5-7 szem sült gesztenye is volt ma. Hát ja, ezeket a nasikat még lehet csökkenteni, de ma annak is örültem a vacsiig, hogy jutott 1-2 finom falat. 

Már csak 53 nap karácsonyig:) 

Túl a második napon is. Még élek:) Bár azért most, este 10-kor még kénytelen voltam rácuppanni egy maroknyi natúr kesudióra, de ezt betudom az átmeneti állapotnak:)  Mi volt ma? Egész korrekt menü.

Nem mintha a zabkása lenne a kedvenc reggelim, de azt azért meg kell állapítanom, hogy nagy szívás, hogy gluténérzékenyek még zabpelyhet sem ehetnek (vagyis, hogy csak szupertiszta zabpelyhet ehetnek, amit mezei boltokban nem kapsz meg – ergó, pl. nekem sincs). Szóval a zabkása kiesett, készült hát reggelire köleskása. Hamupipőke nem hiába dolgozott, más kérdés, hogy mindkét csomag köles hónapokkal ezelőtt lejárt… na mindegy, azért megettem. Flancos lett, mert került bele vanília, rá meg körte és gránátalma magok, de csak mert itt tengődött már a gránátalma szegény napok óta, meg kellett mentenem valahogy. Így legalább jó helyre került. Nem mondom, hogy felért ez a reggeli egy jó kis bundás kenyeres reggelivel, de mondjuk 2 bögre forró – csak citromos – teával már egész teltség érzetem lett és túlélhető volt a délelőtt. 

Délben aztán Brúnó kezdeményezésére meggyleves lett hirtelen, nem lisztes, hanem keményítős habarással, utána pedig pampuska, búzadara helyett kukoricadarával, és hogy ne érezzem annyira az ízét – mármint a kukoricadaráét -, egy kis bazsalikommal turbózva. Nem azér’ de jól is laktam. Ebéd után azért pár kocka étcsokit elropogtattam, ha már a vakondtúrás tortából nem ettem. Jó pár kocka volt az, de nem baj, majd lesz kevesebb az is. 

Jött aztán uzsira egy banán, vacsorára pedig gyulai kolbász szeletkék, kockasajt, sok uborka, ami nem jött, az a jóllakottság. Tudom én, hogy este már nem is kell teletömni magunkat, tudom, tudom. Azért a kis szihém megnyugtatására tényleg elropogtattam most egy kis kesudiót, de én ezt már eredménynek könyvelem el, mert igaziból túró rudira gondoltam, de ügyes és erős vagyok és ellenálltam. 

És már csak 54 nap van karácsonyig. 2 pipa.

Na akkor ma tényleg elkezdem ezt a próbát. Mától karácsonyig gluténstop. Ahogy azt a Puffinon is írtam, kipróbálom, milyen így az élet. Annyi engedményt adok magamnak, hogy minden héten lesz egy nap, amikor felmentést kapok, mert muszáj “rendes” sütiket is sütnöm, kóstolnom, stb., konkrétan munkaköri kötelesség:) 

Azt azért elárulom, hogy már múlt héten el akartam kezdeni, és már megvettem a búcsúvacsorát is akkor, jóízűen megettem, hogy aztán másnaptól beindítsam a projektet, de aztán közbejött egysmás és csúszott mostanáig. Így aztán tegnap megint megvettem a búcsúvacsorát:), jóízűen megettem, hogy aztán másnaptól, vagyis mától beindítsam a gluténmentes projektet és ma nem is sunnyogtam el, tényleg elkezdtem.  (A kedvenc aldis-magos zsemle sós lurpakkal, sonkával, avokádóval és paradicsommal megpakolva – ez volt a búcsúvacsorám – mindkét alkalommal:) 

Nagy dolog vagy nem nagy dolog? Hát majd kiderül. Kenyeret egyébként sem eszem túl sokat, a kísértésbe mindig a vázsonyi kifli és az aldis magos zsemle visz. (fene beléjük:) Na jó, egy friss, még meleg kenyér és baguette ellen sem szoktam tiltakozni… De azért a nehezebb téma valószínűleg a sütik, édességek mellőzése lesz, mondjuk azokat áttolom arra a heti egy napra, szóval helyesbítek is, a nehezebb szitu az lesz, amikor nem tudom előre megtervezni a napi kajákat, vagy nem lesz sok időm és hirtelen akarok majd valamit enni. Nem nyúlhatok a kekszes bödönhöz, vagy törhetek egy kis csücsköt a kifliből. Csak egy kicsit. Se. De majd megpróbálok előre gondolkodni és nasihelyzetekre is felkészülni, mert ilyen bölcs és előrelátó vagyok. Ja, persze. Maradjunk annyiban, hogy bölcs és előrelátó szeretnék lenni. De hátha pont a gluténban volt az a faktor, ami miatt eddig nem ment az előregondolkodás kajafronton. Most, hogy mellőzöm, majd ez is menni fog:)

Az első napot ügyesen túl is éltem.  És akkor jöjjön a napi menü, hogy legyen meg az archívumban: Volt ma alma és kesudió reggel, aztán mexikói fűszerezésű sült karaj zöldségkörettel délben és este, pár szeletke gyulai kolbász a szomszéd tányérról elcsaklizva, fél banán és 3 kocka étcsoki. Eddig jó vagyok, még éhes sem voltam. Hurrá. 

Na nem fogok szerepet téveszteni és 3 hét futkorászás után osztani az észt, nem-nem. Csak többen kérdeztétek, hogy milyen szisztéma szerint kezdtem el a futást, úgyhogy most gyorsan elmondom, honnan van a tudomány. (mondom úgy, hogy még nem jutottam el az 5 km-ig, de az eddigi adagokat teljesítettem)

Szóval: 6-8 éve volt már ilyen kattanásom, hogy én akkor most futni fogok. Akkor viszont még nem volt ennyi futós blog és honlap, egy komolyabb honlapot ismertem, a futanetet, ahol a Monspart Saroltás tematikát követtük, de 2 hétnél tovább – úgy emlékszem – nem jutottunk…Nem a tematikával volt a gond, hanem a kitartással/körülményekkel, nem is tudom már, de lényeg, hogy a terv az jó, csak mi voltunk bénák. Szóval itt most is érdemes szétnézni.

Azóta eltelt pár év, lettek közben okostelefonok és úton útfélen olvastam, hogy milyen jók ezek a futós alkalmazások, úgyhogy amikor kitaláltam, hogy elkezdek futni, akkor először ezeket az alkalmazásokat kezdtem levadászni.  Ilyen a Couch to 5K alkalmazás is, ami 8 hét alatt juttat el nulláról az 5 km-ig. Na én ezt akartam, ha az okostelefonom is akarta volna, mert kedves régi “főnököm” a Díványon pont ezt csinálta végig és olyan jól leírta, hogy én is ezt akartam. Na ebből aztán nem lett semmi, mert nem bírtam letölteni…de akkor meg már benne volt a lábamban a mehetnék, úgyhogy gyorsan kerestem valami írott tervet és rábíztam magam a stopperemre. 

Ahhoz képest, hogy régen csak kb. az az 1-2 oldal volt, most jó sok lehetőség van, én végül ezt választottam, az edzesonline.hu oldalról: (nézzétek meg az oldalt, úgy rémlik, hogy van ott rengeteg komment is, azokból is lehet okosodni, motivációt gyűjteni:) 

Ja igen, én teljesen 0-ról startoltam, és 30 felett járok már, úgyhogy nem akartam belecsapni és egyből kilométereket futni, ezért kerestem ilyen fokozatosságra építő tervet, szóval nem ér röhögni a kis mini etapokon:) Akik ezeket a terveket összerakták, nálam jobban értenek a futáshoz, úgyhogy hiszek nekik. Sütiből meg majd oktatom én őket, hehe. 

Szóval:

“Az első és legfontosabb szabály: NE ESS PÁNIKBA!:-) Ezt az edzéstervet szinte bármely átlagos fizikummal rendelkező ember probléma nélkül képes végigcsinálni, még ha első ránézésre ez nem így tűnne.

Az edzésterv minden héten 3 futóedzést, 3 pihenőnapot és 1 szabadon választható egyéb típusú mozgást, pl  biciklizés, úszás, aerobic, erősítés (vagy helyette igény szerint pihenést) tartalmaz. A futóedzéseknél található rövidítéseket a következők szerint olvassuk: a “8x: 1p futás-2p séta”  jelentése, hogy előbb 1 percig fussunk, majd utána 2 perig sétáljunk, és ezt a váltakozó futás-sétát ismételjük meg nyolcszor egymás után. A futást laza, “beszélgetős”  tempóban végezzük, azaz olyan tempót válasszunk, ami mellett képesek lennénk pl egy futótárssal beszélgetni.

Fontos, hogy a pihenőnapok és edzések sorrendjét betartva, az első hetekben a sérülések elkerülése érdekében ne fussunk egymást követő napokon! A lábainknak ugyanis szüksége lesz a pihenőnapokra a regenerálódáshoz. Ugyanilyen fontos, hogy a futóedzések előtt 5-10 percig gimnasztikai gyakorlatokkal melegítsünk be, és az edzés végén 5-10 percen át nyújtógyakorlatokkal lazítsuk ki megfáradt izmainkat. A javasolt bemelegítő és nyújtógyakorlatokat következő cikkünkben mutatjuk majd be részletesen. Lássuk tehát az edzéstervet!

Forrás: Edzesonline.hu

Puffinos felvezetés után íme akkor az első funky recept:) 

Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. őrölt fahéj
6 dl tej
4 evőkanál méz
1 db tojás
20-25 dkg friss gyümölcs (nálam most eper, málna, szeder, áfonya vegyesen)
10 dkg dió

1. A zabpehelyben elkeverjük a fahéjat és a szódabikarbónát, a tejet összekeverjük a mézzel és a tojással.

2. A diót durvára vágjuk, a gyümölcsöket megmossuk, lecsepegtetjük.

3. Kivajazunk egy kb. 22 cm átmérőjű sütőtálat, beleszórjuk a zabpehely felét, erre rászórjuk a gyümölcsöket, aztán jöhet a maradék zabpehely és végül ráöntjük a tejes keveréket.

4. 180 fokon kb. 30-40 percig sütjük, úgy, hogy kb. 25 perc elteltével rászórjuk a durvára vágott diót. 

Facebook oldalunk is van, itt ni. 

No nem úgy általában, hanem futás közben. Konkrétan a 2. futás közben. A 2. futás közben, ami egészen pontosan 12×1 percet jelent, minden lefutott 1 perc után 2 perc sétával. Igen, ez bruttó 36 perc, ami alatt, hidd el, 5×10 dolog is eszedbe jut. Csak nem mind szalonképes:)

1. 0. perc: 30 felett bemelegíteni muszáj. Biztos 30 alatt is, de most már van is annyi eszem, hogy ezt ne sunnyogjam el. Jó is ez, mert nem fárasztó. Azt mondjuk nem bánnám, ha nem bámulna az ablakból valaki, de sebaj.
2. Az 1. egy perc előtt: Az első fordulóban 8×1 perc volt. Most 12×1 perc – hogy fogom én ezt bírni??? Hogy a fenébe fogom ezt lefutni??? Hőstípus vagyok, le fogom futni és kész.
3. A 4. egy perc után: hoppá hoppá, hogy belelendültem, szinte visz a lábam. Nem is olyan nehéz ez, menni fog simán. Vajon hol fogok télen futni? 
4. A 6. egy perc után: jézusom, ez még csak a 6. volt? Hogy a túróba fogok még egyszer ennyit futni? Biztos nem lesz elég 8×1? Nem, nem lesz elég. Így szól az ütemterv, menni kell.Van még 6×1 percem.
5. A 8. egy perc után: ma már biztos nem eszek édességet.
6. A 9. egy perc után: SOHA többet nem eszek édességet. És nagyjából semmit, ez most már biztos. 
7. A 10. egy perc után: jééé, itt egy pad, ezt eddig észre sem vettem. De jó lenne leülni egy kicsit. Nem ülök le, nem ülök le, dehogy ülök le, már csak 2 van, azt már ki fogom bírni.
8. A 11. egy perc után: nem lehet, hogy elnéztem és ez már a 12.?
9. A 12. egy perc után: jézusom, sikerült? hát ez hihetetlen. Vajon mikor tudnék elindulni egy (fél)maratonon? 2-3 év? Menni fog. 
10. A 36. perc után: De jó, holnap pihenőnap.

A többit majd holnap elmondom. 

Mi lesz, mi lesz, hát egészséges életmód és minden etwas, ami ehhez tartozik. Kicsi kalória, kicsi szénhidrát, kicsi adag, kicsi minden, hogy aztán a végén mi is kicsik legyünk. Na jó, kisebbek. És mellette barátkozás a rendszeres sporttal. Hát ezek lesznek. Minden más marad a Puffinon, ha hízni akartok, ott a helyetek!