Sűrű napok vannak mögöttem, de kitartok. Még mindig nem estem kísértésbe, na mondjuk a nassolást még nem sikerült kiiktatni, de nem is lehet egyszerre mindent.
Hogy zajlottak a napok? A reggeli viszonylag egyszerű: általában gyümölcsöt eszek valamilyen maggal. Volt ananász 2x és ma alma, mellé hol kesudió, hol mandula, hol sótlan mogyoró. Aztán persze több bögre forró tea. A délelőtt valahogy eltelik és akkor jön az ebéd. Egyszer rendeltünk, akkor csirke volt Holstein módra, mellé zeller. (note to self: továbbra sem szeretem a zellert, jegyezd már meg végre Judit). Aztán volt egy hideg ebéd is, most hirtelen nem is tudom, mi, ja és vasárnap a szuper fajitas volt tortilla nélkül, igen.
A vacsora hideg volt mindháromszor. Kb. ezeket variálom: sonka-avokádó-paradicsom-uborka-sajt – mindenből jó sok:) Ja igen, ma már azért elég éhes voltam vacsorára, úgyhogy gluténmentesen panírozott camembert sajtot ettem. (pedig amúgy a camembert-t arra vettem, hogy majd a pihenős napomon jól megsütöm és kitunkolom friss, ropogós baguette-darabkákkal. Hát nem lesz baguette-ezés, mert megettem így, egy kis lekvárral – pompás kis vacsora volt.
Nasi pedig: volt egy krémtúró valamelyik nap, aztán persze ott a nagy megmentő, az étcsoki, és ma vettem a DM-ben narancsos-csokis pufirizs szeleteket. Nyilván nem a pufirizs része miatt, hanem a narancs csoki miatt. Nem is tudom, mit vártam, nyilván a pufirizs ugyanolyan, csak rá van kenve egy kis naranccsal megsegített étcsoki. Ilyet én is tudok bármikor itthon – és biztos nem fog annyiba kerülni:) – de legalább kaptam egy jó tippet. Annyi lehet csak a különbség, hogy azok vékonyabb pufirizsek voltak.
Kísértés fronton fel tudom hozni a gyerekzsúrt, ahol háromféle sütinyalókát gyártottunk a gyerekekkel, abból kettő rendes (lisztes) sütiből készült és volt a zserbógolyó, ami szinte mindenmentes. Hát tudtam volna pár darabot enni a rendes sütinyalókákból, nem tagadom, így volt, de megálltam és beértem a zserbógolyókkal és aztán rém büszke is voltam magamra.
Ma volt aztán a kettes számú kihívás: megsütöttem ezeket a szuper kis csokis kifliket és bár eszméletlen jó illatuk volt és legszívesebben még melegen bepusziltam volna 4-5 darabot – ahogy általában szoktam is 🙂 – de most megálltam. Helyette elropogtattam a kis pufirizsemet. Hát ja, nem puha és nem is home made, de legalább ügyes vagyok.
Itt tartunk. 50 nap karácsonyig.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: