Túl a második napon is. Még élek:) Bár azért most, este 10-kor még kénytelen voltam rácuppanni egy maroknyi natúr kesudióra, de ezt betudom az átmeneti állapotnak:) Mi volt ma? Egész korrekt menü.
Nem mintha a zabkása lenne a kedvenc reggelim, de azt azért meg kell állapítanom, hogy nagy szívás, hogy gluténérzékenyek még zabpelyhet sem ehetnek (vagyis, hogy csak szupertiszta zabpelyhet ehetnek, amit mezei boltokban nem kapsz meg – ergó, pl. nekem sincs). Szóval a zabkása kiesett, készült hát reggelire köleskása. Hamupipőke nem hiába dolgozott, más kérdés, hogy mindkét csomag köles hónapokkal ezelőtt lejárt… na mindegy, azért megettem. Flancos lett, mert került bele vanília, rá meg körte és gránátalma magok, de csak mert itt tengődött már a gránátalma szegény napok óta, meg kellett mentenem valahogy. Így legalább jó helyre került. Nem mondom, hogy felért ez a reggeli egy jó kis bundás kenyeres reggelivel, de mondjuk 2 bögre forró – csak citromos – teával már egész teltség érzetem lett és túlélhető volt a délelőtt.
Délben aztán Brúnó kezdeményezésére meggyleves lett hirtelen, nem lisztes, hanem keményítős habarással, utána pedig pampuska, búzadara helyett kukoricadarával, és hogy ne érezzem annyira az ízét – mármint a kukoricadaráét -, egy kis bazsalikommal turbózva. Nem azér’ de jól is laktam. Ebéd után azért pár kocka étcsokit elropogtattam, ha már a vakondtúrás tortából nem ettem. Jó pár kocka volt az, de nem baj, majd lesz kevesebb az is.
Jött aztán uzsira egy banán, vacsorára pedig gyulai kolbász szeletkék, kockasajt, sok uborka, ami nem jött, az a jóllakottság. Tudom én, hogy este már nem is kell teletömni magunkat, tudom, tudom. Azért a kis szihém megnyugtatására tényleg elropogtattam most egy kis kesudiót, de én ezt már eredménynek könyvelem el, mert igaziból túró rudira gondoltam, de ügyes és erős vagyok és ellenálltam.
És már csak 54 nap van karácsonyig. 2 pipa.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: