Funky Diet

Gluténmentesen az élet 56/3

Hu, majdnem elfelejtettem, pedig a mai nap mellé is egy nagy pipa jár. Bár nem volt egy diadalmenet, azért elmondom gyorsan.

Szóval indult a reggel egy szép nagy almával és egy kis – kesudió-pirított szeletelt mandula-szezámmag-kókuszchips párossal – amit itthon találtam alapon. Aztán kirándulás, roppant bölcsen előre bekészített gluténmentes kekszikével, amit még hónapokkal ezelőtt vettem. Ellenálltam a sümegi várban a fenségesen illatos kürtőskalácsnak, ami nyilván soha ilyen jó illatú nem volt még – csak, hogy nagyobb legyen a kísértés:)  A fiúk ettek, én viszont egy bátor “köszönöm, nemmel” avattam magam a nap hősévé. 

Ekkor még abban bíztam, hogy terv szerint szépen beülünk egy étterembe és majd eszek egy jót. Hát ez végül nem jött össze, itt kezdett kicsit dőlni a program. Az egyik zárva volt, a másik nem esett útba, a harmadiknál meg Brúnónak nem volt kedve kiszállni az autóból, negyedikre meg már nem volt idő… Így inkább beszaladtunk a boltba pár péksüteményért, jobban mondva én szaladtam be, hogy újra megveregethessem a vállam, amikor 30-40 frissen sült péksütinek ellenálltam, pedig őrülten éhes voltam már. De megálltam, mert meg tudom állni. Oh, yes. Yes I can, yes you can. Ennyi erővel még amerikai elnök is lehetek. Haha. 

Akkor azért már elropogtattam pár mérsékelten jó gullon gluténmentes kekszet, bár vicces volt, mert a kocsiban eszegettem nagy békében, hogy ezt legalább ehetem, ha már a kürtőskalácsot ejtettem, erre bementem az aldiba, látom ott is a polcon a gullon kekszet, és látom, hogy az bizony nem gluténmentes, hanem teljes kiőrlésű. Mondtam magamnak, hogy “bszki Judit, ha kiderül, hogy nem is volt GM, akkor ennyi erővel a kürtőskalácsot is ehetted volna”, de itthon hálistennek kiderült, hogy az én gullonom az bizony “sin gluten” típusú keksz volt, úgyhogy fellélegezhettem, nem kellett a mai napot beáldoznom. 

Szóval se perec, se pogi, se magos zsemle, se semmi. Maradt itthon egy közepes adag meggyleves tegnapról, 2-3 keksz és délután egy rudi. Estére meg megfőztem a holnapi ebédet és jól belaktam vele. Csirke fajitas, az egyik legnagyobb kedvencem, ami nyilván tortilla-val az igazi, de a tortilla is búzás most, így azt nem ettem. Ó és még 5-7 szem sült gesztenye is volt ma. Hát ja, ezeket a nasikat még lehet csökkenteni, de ma annak is örültem a vacsiig, hogy jutott 1-2 finom falat. 

Már csak 53 nap karácsonyig:) 

csirke-tortilla-stb-570-399x600

Gluténmentesen az élet 56/2

Túl a második napon is. Még élek:) Bár azért most, este 10-kor még kénytelen voltam rácuppanni egy maroknyi natúr kesudióra, de ezt betudom az átmeneti állapotnak:)  Mi volt ma? Egész korrekt menü.

Nem mintha a zabkása lenne a kedvenc reggelim, de azt azért meg kell állapítanom, hogy nagy szívás, hogy gluténérzékenyek még zabpelyhet sem ehetnek (vagyis, hogy csak szupertiszta zabpelyhet ehetnek, amit mezei boltokban nem kapsz meg – ergó, pl. nekem sincs). Szóval a zabkása kiesett, készült hát reggelire köleskása. Hamupipőke nem hiába dolgozott, más kérdés, hogy mindkét csomag köles hónapokkal ezelőtt lejárt… na mindegy, azért megettem. Flancos lett, mert került bele vanília, rá meg körte és gránátalma magok, de csak mert itt tengődött már a gránátalma szegény napok óta, meg kellett mentenem valahogy. Így legalább jó helyre került. Nem mondom, hogy felért ez a reggeli egy jó kis bundás kenyeres reggelivel, de mondjuk 2 bögre forró – csak citromos – teával már egész teltség érzetem lett és túlélhető volt a délelőtt. 

IMG_4121

Délben aztán Brúnó kezdeményezésére meggyleves lett hirtelen, nem lisztes, hanem keményítős habarással, utána pedig pampuska, búzadara helyett kukoricadarával, és hogy ne érezzem annyira az ízét – mármint a kukoricadaráét -, egy kis bazsalikommal turbózva. Nem azér’ de jól is laktam. Ebéd után azért pár kocka étcsokit elropogtattam, ha már a vakondtúrás tortából nem ettem. Jó pár kocka volt az, de nem baj, majd lesz kevesebb az is. 

Jött aztán uzsira egy banán, vacsorára pedig gyulai kolbász szeletkék, kockasajt, sok uborka, ami nem jött, az a jóllakottság. Tudom én, hogy este már nem is kell teletömni magunkat, tudom, tudom. Azért a kis szihém megnyugtatására tényleg elropogtattam most egy kis kesudiót, de én ezt már eredménynek könyvelem el, mert igaziból túró rudira gondoltam, de ügyes és erős vagyok és ellenálltam. 

És már csak 54 nap van karácsonyig. 2 pipa.

 

 

Gluténmentesen az élet 56/1

Na akkor ma tényleg elkezdem ezt a próbát. Mától karácsonyig gluténstop. Ahogy azt a Puffinon is írtam, kipróbálom, milyen így az élet. Annyi engedményt adok magamnak, hogy minden héten lesz egy nap, amikor felmentést kapok, mert muszáj “rendes” sütiket is sütnöm, kóstolnom, stb., konkrétan munkaköri kötelesség:) 

Azt azért elárulom, hogy már múlt héten el akartam kezdeni, és már megvettem a búcsúvacsorát is akkor, jóízűen megettem, hogy aztán másnaptól beindítsam a projektet, de aztán közbejött egysmás és csúszott mostanáig. Így aztán tegnap megint megvettem a búcsúvacsorát:), jóízűen megettem, hogy aztán másnaptól, vagyis mától beindítsam a gluténmentes projektet és ma nem is sunnyogtam el, tényleg elkezdtem.  (A kedvenc aldis-magos zsemle sós lurpakkal, sonkával, avokádóval és paradicsommal megpakolva – ez volt a búcsúvacsorám – mindkét alkalommal:) 7613b371dbefb34e21a46c16ad164f4b

Nagy dolog vagy nem nagy dolog? Hát majd kiderül. Kenyeret egyébként sem eszem túl sokat, a kísértésbe mindig a vázsonyi kifli és az aldis magos zsemle visz. (fene beléjük:) Na jó, egy friss, még meleg kenyér és baguette ellen sem szoktam tiltakozni… De azért a nehezebb téma valószínűleg a sütik, édességek mellőzése lesz, mondjuk azokat áttolom arra a heti egy napra, szóval helyesbítek is, a nehezebb szitu az lesz, amikor nem tudom előre megtervezni a napi kajákat, vagy nem lesz sok időm és hirtelen akarok majd valamit enni. Nem nyúlhatok a kekszes bödönhöz, vagy törhetek egy kis csücsköt a kifliből. Csak egy kicsit. Se. De majd megpróbálok előre gondolkodni és nasihelyzetekre is felkészülni, mert ilyen bölcs és előrelátó vagyok. Ja, persze. Maradjunk annyiban, hogy bölcs és előrelátó szeretnék lenni. De hátha pont a gluténban volt az a faktor, ami miatt eddig nem ment az előregondolkodás kajafronton. Most, hogy mellőzöm, majd ez is menni fog:)

Az első napot ügyesen túl is éltem.  És akkor jöjjön a napi menü, hogy legyen meg az archívumban: Volt ma alma és kesudió reggel, aztán mexikói fűszerezésű sült karaj zöldségkörettel délben és este, pár szeletke gyulai kolbász a szomszéd tányérról elcsaklizva, fél banán és 3 kocka étcsoki. Eddig jó vagyok, még éhes sem voltam. Hurrá. 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!